KIS HÁZ MOZGALOM - az egyszerű élet jegyében indított mozgalom

2014. szeptember 02.

ELGONDOLKODTATÓ

„Ma, a huszadik század második felében - írja Hamvas Béla Patmosz I. c. művében – olyan, a világtörténetben példátlanul álló kényes és nehéz helyzet keletkezett, amelynek megoldására nemhogy semmi lehetőség, de, amelyre vonatkozólag a jelek szerint még a kérdést sem vagyunk képesek világosan feltenni.

Az első észrevétel, amit meg kell tenni, hogy bizonytalanságban vagyunk, vajon a tudománynak a megismerő emberi személytől független, úgynevezett objektív világ ténylegesen meglévő valóság, vagy pedig merő fikció.

Az észrevételt meg kell tenni, mert ha e világ csupán indifferens lenne, mint ahogy a józan ész alapján mindenki várná, minden mozzanatában antihumánus természete az emberrel szemben nem lenne támadó. Ez pedig kétségtelennek látszik. A tudomány világa mintha nem csupán személytelen és egzisztenciátlan és az emberi értékekkel szemben közömbös lenne; minden jel arra vall, hogy ennek a világnak az ember ellen határozott éle van, mintha abban a humánum iránt valamely titkolhatatlan gyűlölet, csaknem bosszú forrna, és amelynek tevékenysége az emberi élet megkínzása és megrontása lenne.... 

Ezért a tudomány világa nem nevezhető egyszerűen szükségszerű-ségnek, nem egzisztenciátlan, hanem antiegzisztens; nem ahumánus, hanem antihumánus; nem objektív, hanem kegyetlen, és az emberi értékek iránt észrevehető animozitást táplál. 
Mindez persze igazolhatatlan. 
De hogy mindabban, ami a legutóbbi félszázadban történt, a tudománynak, mint legfőbb aktív tényezőnek és iniciátornak, keze benne van, és mindaz, ami történt, a tudomány jegyében történt, az közismert. 

Tudomány a legmagasabb értékjelző. Tudomány a legjobb üzlet. A tudós az abszolút tekintély. Tudomány nélkül nincs sem fasizmus, sem nemzeti szocializmus, sem fajelmélet, sem kommunizmus, nincs gázháború és baktériumháború, nincs légi háború és gépesített háború; tudomány nélkül nincs őserdő kiirtása, tengerek kirablása, állatok halomra gyilkolása, tudomány nélkül nincs sem Cseka, sem Gestapo, sem Auschwitz, sem gulág, nincs Katin, Hirosima, Korea, Magyarország, Tibet. S ami különös, hogy mintha mindez nem a tudomány akaratlan következménye lenne, hanem mintha ezekben a hajmeresztő tényekben a tudomány életgyűlölete lényegében nyilatkozott volna meg. 

A huszadik század második felében az ember szüntelen rettegésben él nemcsak azért, mert a tudomány hatalma a földet bármely pillanatban elpusztítja, hanem még inkább, mert ez a hatalom még abban az esetben is, ha a puszta életet meghagyja, az embert normális életrendjétől megfosztja, és életét olyan egyre értéktelenebbé váló vegetatív létté fokozza le, melynek semminemű jelentősége, súlya, szépsége, igazsága, komolysága, világossága többé nincs.

E pillanatban béke és háború között különbség már nincs, mert az emberi lét mind a két esetben tökéletesen elkallódott, tulajdonképpen mindegy, hogy van, vagy nincs. Végeredményben úgy látszik, a tudomány által teremtett világ nem jóhiszemű; a tudomány célja nem megismerés, hanem hatalmi aktus, és ez nem egyes (természettudományi, vagy technikai) diszciplínák tulajdonsága, hanem ez a vonás a tudományt mint tudományt minden alakjában principiálisan jellemzi. ….”

Hamvas Béla a fentieket 1957-ben írta, úgy tűnik nekem, hogy azóta a helyzet egy fikarcnyit sem változott!

Folyt. köv.